2014. május 15., csütörtök

12. rész

Reggel felkeltem majd felülve az ágyra az órámra néztem: 07:41. Jól van, akkor még pihenek. Visszadőltem az ágyra, behunytam szemem és abba a pillanatban megint eszembe jutott a tegnapi eset. Vajon Ross is ezen gondolkodik? Ő is akarta? Gondolom, mert akkor nem hajolt volna még közelebb hozzám. Ezer gondolat volt a fejemben. Amíg ezen, gondolkodtam teljesen eltelt az idő. Mikor ismét az órámra néztem már 09:12 volt. Na, jó akkor elkezdek felöltözni. Kiválasztottam a ruhát és bementem a fürdőbe majd szokásos menet. Mikor kész lettem lementem a konyhába anya éppen csinálta a reggelit. Még mindig a tegnapi esett volt a fejemben. Jaj, ezt nem hiszem el miért nem vagyok képes kiverni a fejemből folyton erről jár az agyam. Leültem az asztalhoz. 
- Jó reggelt. - köszönt anya.
- Neked is. - válaszoltam.
- Jól aludtál?
- Mondhatjuk. 
- Reggelit kérsz?
- Aha. - ez volt a komolyan beszélgetésünk.  
Még mindig a fejemben van, hát ezt nem hiszem el! Hogy lehetett ekkora hatással rám ez az egész? Képtelen vagyok kiverni a fejemből amikor Rossal majdnem megcsókoltuk egymást.  
- Cat, jól vagy?- kérdezte anya kicsit aggódva. 
- Persze. - kaptam észbe. - Csak elgondolkodtam kicsit. 
- Rendben. - válaszolt anya. - James gyere, reggelizni!- kiabált fel anya az emeletre. Apa cammogott le az emeletről, elég álmosan. 
- Jó reggelt. - törölte meg szemeit. 
- Neked is. - mondtam. - Miért vagy ennyire álmos? 
- Tegnap késő estig a költöztetőkkel beszéltem. - ásított egyet.  
- És mikor hozzák el a cuccainkat?- kérdeztem. 
- Két nap múlva. - válaszolt apa. 
- Az jó. - rakta le anya a reggelit elém.   
Megreggeliztünk én pedig felmentem a szobámba. Elővettem a laptopom és felléptem twitter-re. Riley éppen fent volt ezért rá írtam. 
Én: Szia!
Riley:  Szia. Na, csináltatok valamit az este? :P 
Én: Hát mondhatjuk
Riley: Ne mond? Te most szórakozol? Komolyan beszélsz?
Én: Tudod, mit gyere át és elmesélem.
Riley: Indulok! - írta vissza és már nem is volt fent. 
5 perc sem telt el már csöngetek is. Leszaladtam és kinyitottam az ajtót. Riley az ajtóban támaszkodva lihegett.  
- Te meg mit csináltál?- próbáltam visszatartani a nevetést. 
- Futottam. - kapkodta a levegőt. 
- És mégis miért?
- Azért, hogy gyorsan ide érjek. - sóhajtott egy nagyot. 
- Na, gyere. - lépet be az ajtón, majd oda köszönt anyáékhoz akik a nappaliban voltak.  Felmentünk a szobámba. 
- Na, mesélj. Ez most komoly, amit mondtál? Tényleg? - ült le az ágyra. 
- Hát történt valami, de nem az, amire te gondolsz. - ültem le mellé. 
- Mondjad. - fordult felém. 
- Na, szóval az történt, hogy....miután elmentél Ross kihívott a kertbe majd leültünk az egyik napozóágyra. 
- És?- vágott közbe Riley türelmetlenül. 
- Nyugi...- mondtam. - Folytathatom?
- Bocsi, folytasd. - válaszolta.
- Szóval leültünk az egyik napozóágyra és az ölembe rakta a gitárját és azt mondta, hogy megtanít gitározni. Megmutatta, hogy kell pengetni és, hogy hogyan kell lefogni a húrokat. Majd az egyik pillanatban felnéztem rá és ő is engem nézet. - Riley hatalmas szemekkel nézett rám. Szinte alig vett levegőt annyira izgult, hogy mit fogok mondani. Már kezdtem kicsit félni nehogy rosszul legyen. - Nagyon közel voltunk egymáshoz. A homlokunk szinte összeért és az ajkaink között pár centi volt. Ekkor még közelebb hajolt hozzám mikor Stormie kiabálta, hogy vacsora. Ekkor hirtelen elkaptuk a fejünket. Eléggé zavarban volt mindkettőnk. Még egy kicsit egymás mellett ültünk majd elköszöntem és eljöttem. - meséltem el az egészet.  
- Na, várj, ezt fel kell dolgoznom...tehát majdnem...?- kérdezte. 
- Pontosan, majdnem megcsókoltuk egymást. - bólintottam. 
- De hiszen ez szuper!- kapott észhez Riley.
- Hát nem mondom, hogy rossz volt. - mosolyodtam el egy kicsit. - És azóta, nem tudom ezt az egészet kiverni a fejemből.
- Azt nem csodálom. - mondta. - És azóta, beszéltetek?
- Nem. De nagyon nem is tudom, hogy mit mondhatnánk egymásnak. - gondolkodtam el. 
- Mondjuk, megbeszélhetnétek, hogy együtt legyetek. - vigyorgott Riley.
- Jaj, te. - mondta neki és én is elmosolyodtam. 
Ekkor megcsörrent a telefonom. Rydel hívott. 
- Szia. - köszöntem bele a telefonba. 
- Szia. Ráérsz?- kérdezte.
- Attól függ? Mihez pontosan?
- Lemegyünk a partra és gondoltam lejöhetnétek te meg a szüleid is, meg ha Riley is ráér ő is jöhetne a szüleivel. Na, mit szólsz?- kérdezte Rydel.
- Szuper lenne. - válaszoltam. 
- Én is benne vagyok!- kiabált bele a telefonba Riley. 
- Oké, akkor gyertek, a parton találkozunk. Sziasztok. - köszönt el Rydel majd le is tette. 
- Akkor menjünk, szóljunk anyáéknak. - indultam meg a földszintre.
- Anya, apa! Lenne kedvetek lemenni a partra Stormie-kal és Ashley-kel?- kérdeztem tőlük. 
- Miért is ne. - mondta anya. 
- Akkor pakoljatok össze, mi meg szólunk Ashleynek és Carlosnak. - mondtam. - Jaj, de várj, én akkor átveszem a fürdőruhám. - mondtam Rileynak és felszaladtam a szobámba. Gyorsan felkaptam magamra majd rá a ruhát és futottam lefele.
- Akkor menjünk. -fogtam Riley csuklóját és kezdtem el kihúzni a házból. 
Odaértünk Rileyék házához majd bementünk. Carlos és Ashley éppen beszélgettek a konyhában. 
- Sziasztok. - köszöntünk Riley-val. 
- Sziasztok, lányok. Mi járatban?- kérdezte Carlos.
- Apa, anya készülődjetek, mert lemegyünk a partra. Ott lesz Cat a szülei és még az egyik szomszédjuk is. Hogy is hívják őket?- kérdezte tőlem Riley.
- Lynch-ék. - válaszoltam. 
- Igen ők. Nagyon jó fejek majd megismeritek őket, de most siessetek, mert már várnak minket. - sürgette őket Riley.
- Jó, nyugalom kisasszony. - mondta Ashley majd felmentek Carlosal az emeletre. 
- Én is gyorsan felmegyek és elkészülök. - szaladt fel az emeletre Riley.
- Jó, oké. 
Gyorsan végeztek. Beszálltunk a kocsijukba és elmentünk hozzánk. Anyu és apu már a kapuban vártak minket. 
- Sziasztok. Mehetünk?  - kérdezte apa.
- Menjünk.- mondta Carlos. 
Lementünk a partra ahol Rydel-ék már vártak ránk. Amikor Rydel meglátott Rileyt és engem egyből oda szalad és megölelt minket. 
- Sziasztok. De jó, hogy eljöttetek. - ugrált örömében. Összenéztünk Riley-val és mi is elkezdtünk örömünkben ugrálni. Odaértek anyuék és Ashley-ék is.
- Jó napot. - köszönt Rydel.
- Szia Rydel. - intett anya.
- Üdv Mrs Valentine. - mondta Rydel. Ekkor Stormie lépet oda hozzánk. 
- Jó napot. - köszönt Stormie. 
- Stormie ő itt az anyukám Joan ő pedig az apukám James. Ők pedig Riley szülei Ashley és Carlos. - mutattam be őket Stormienak. 
- Nagyon örülök Stormie vagyok. - mutatkozott be kedvesen. - Jöjjenek és akkor én is bemutatom a családomat.-  mutat a többiekhez. - Ő itt a férjem Mark. Ők pedig a gyerekeink Riker a legidősebb utána Rydel majd Rocky, Ross és Ryland. Ő pedig itt Ellington ő nem a gyerekünk hanem a családjával nagyon jobban vagyunk és ő és a gyerekek nagyon jóban vannak. Szinte már családtag.  Gyerekek ők itt Cat szülei Ariana és James ők pedig Riley szülei Ashley és Carlos. - mutatott be mindenkit mindenkinek Stormie.
- Nagyon örülünk. - nyújtotta kezét apa felé Mark.
- Mi is. - ráztak kezet. 
- Gyertek, akkor pakoljatok le. - mondta Stormie. 
Mindenki lerakta a cuccát majd Riley és én oda ültünk a srácokhoz a szülök, pedig beszélgetek egymással. Csak Ross és Ratliff mellett volt hely. Hát persze, hogy Riley úgy korrigált, hogy én pont Ross mellé üljek. Összenéztünk és egymásra mosolyogtunk. Olyan aranyos volt. 
- Na és mit csináljunk?- tette fel a nagy kérdést Rydel.
- Nem tudom. Mit szoktatok csinálni?- érdeklődtem.
- Hát mikor mit. Van, amikor röplabdázunk vagy szörfözünk.- sorolta a lehetőségeket Rocky. 
- Akkor röplabdázunk?- kérdeztem. 
- Menjünk.- pattant fel Riker.
Riker és Rocky felszerelte a hálót majd elkezdtünk játszani. Rydel, Ross, Riley és én voltunk az egyik csapatban. A másikban Riker, Rocky, Ratliff és Ryland. Miközben játszottunk egyszer csak Ross és én közém kezdett esni a labda és egyszerre ugrottunk érte aminek az lett a végeredménye, hogy sikeresen össze is estünk. Ross hanyatt feküdt én pedig rajta voltam. Mikor észbe kaptam, hogy Rosson fekszem kicsit elpirultam ő csak mosolygott. Kezei a derekamon pihentek. Nagyon úgy tűnt, hogy tetszik neki a helyzet...mondjuk nekem is. 
- Jól vagytok? - szaladt oda hozzánk Rydel.
- Igen. - keltünk fel. Összenéztünk és egymásra mosolyogtunk. 
- Akkor folytathatjuk? -kérdezte Ratliff. 
- Folytassuk!- kiabáltam. 

2 megjegyzés:

  1. iiiiii folytasd mert depresdzios leszek es megkereslek es kiszedem beloled a kovi reszt!!! :D bagyon siess
    puszii:*

    VálaszTörlés
  2. Léccccciiiiiiiiiiiii írd a folytatást már nagyon kíváncsi vagyok rá!!!! lécccciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii :DDDDDDDDD köszi *-*

    VálaszTörlés