Út közben sokat beszélgetünk. Mikor Rydelékhez értünk bementünk a házba és felmentünk Rydel szobájába. Leraktuk a szatyrokat majd lementünk. A fiúk kint voltak és zenéltek. Amikor kiléptünk egyből ránk néztek jobban mondva Riley-ra, mivel őt még nem ismerték.
- Sziasztok!- köszöntünk nekik.
- Sziasztok!- mondta Ratliff.
- Srácok bemutatom nektek Rileyt ő az unokatesóm és nagyon jó barátnőm is. - mutattam be a többieknek unokatesómat. Majd elkezdtem mutogatni és sorolni a neveket. - Ő itt Riker, Rocky, Ratliff, Ryland és Ross.
- Nagyon örülök. - mondta Riley.
- Mi is!- mondták kórusban a fiúk.
- Mi is beszállhatunk a zenélésbe?- kérdezte Rydel.
- Naná! Hozd ki a szintetizátorodat. - mutatott be a nappaliba Riker.
- Nem hoznád ki nekem?- kérlelte Riker-t Rydel.
- Te is elbírod. - vágta rá.
- De nekem most nincs kedvem kihozni. - nyavalygott Rydel.
Egy darabig győzködtek végül Riker beadta a derekát és kivitte Rydelnek a szintetizátort.
- Te játszol valami hangszeren?- kérdezte Rocky Riley-t.
- Gitározni szoktam. - erre Rocky bement a házba és egy gitárral a kezében jött vissza amit Riley kezébe nyomot.
- Köszi. - mondta Riley.
- Szívesen. - ült vissza helyére Rocky.
- De jó csak én egyedül nem tudok semmilyen hangszeren játszani?- törtem kicsit le.
- Ne legyen, rossz kedved én sem tudok. - mondta Ryland mire elmosolyodtunk.
- Te énekelsz. - nézet rám Riley.
- Mi?- lepődtem meg.
- Jól hallottad. - bólogatott Riley.
- Cat te tudsz énekelni?- kérdezte Rydel.
- Hogy tud? Fantasztikus hangja van. - válaszolt Riley helyettem is.
- Hát azért azt nem mondanám. - feleltem.
- Ne legyél szégyenlős! Mutasd, meg milyen hangod van. - biztatott Riley.
- Igen halljuk.- lelkesedett Ross.
- Halljuk, Halljuk!!- mondták egyszerre.
- Jó rendben énekelek, de csak a ti kedvetekért. - adtam be a derekam.
Elkezdtek egy ismert dalt játszani én pedig elkezdtem énekelni. Mikor vége lett a zenének mindannyian tátott szájal néztek rám kivéve Riley-t.
- Azta..én...én nem találok szavakat, Cat gyönyörű hangod van. - áradozott Ross.
- Az biztos, fantasztikus hangod van. - dicsért meg Rydel.
- Ez hihetetlen volt. - tapsikolt Ryland.
- Nem semmi. - mondta Riker.
- Miért nem mondtad, hogy ilyen fantasztikusan tudsz énekelni?- kérdezte Rocky.
- Nem is tudom nem szoktam vele dicsekedni. - szerénykedtem.
- Pedig ilyen hanggal igazán dicsekedhetnél. - mondta Ratliff.
- Ha ti mondjátok. - mosolyodtam el.
Jó darabig még zenéltünk mikor Stormie és Mark lépett ki.
- Sziasztok gyerekek. - köszönt Stormie.
- Sziasztok!- köszöntünk vissza.
- És ő ki?- nézett Stormie Riley-ra.
- Ő itt az unokatesóm Riley.- mutattam be Riley-t Stormie-nak és Mark-nak.
- Nagyon örülök.- mondta Riley.
- Mi is. - mondta Mark.
- Gyerekek most már pakoljatok be, mert kezd esteledni és lassan vacsora. - mondta Stormie. Tényleg már szinte sötét van észre sem vettük annyira elmerültünk a zenélésben.
- Én azt hiszem, akkor megyek. - nézet rám Riley.
- Oké szerintem én is. - tartottam vele.
- Maradj még egy kicsit. - kérlelt Ross engem.
- De haza kell mennem anyuék biztosan várnak.- válaszoltam.
- Csak egy nagyon kicsit. - kérlelt tovább Ross.
- De tényleg nagyon kicsit. - szögeztem le a témát.
- Na, én megyek, sziasztok. - köszönt el Riley.
- Várj gyorsan lehúzom a szatyrokat. - mondtam és felszaladtam Rydel szobájába, Felvettem Riley szatyrait majd visszaszaladtam hozzá és az ajtóhoz kísértem.
- Tényleg beléd zúgott. - kuncogott Riley.
- Jaj, te! Na, szia, majd beszélünk. - mondtam neki.
- Oké, de nekem nehogy sokáig itt maradj és csináltok valamit az este. - nevetett fel.
- Menjél!- szóltam rá nevetve. Elköszöntünk még egyszer egymástól majd elindult én pedig becsuktam az ajtót és visszamentem a többiekhez. - Na, miért is kellet maradnom?- léptem oda Ross-hoz.
- Gyere.- fogta meg csuklóm és kihúzott a kertbe. Leültünk az egyik napozóágyra. Megfogta a gitárját és az ölembe rakta.
- Megtanítalak gitározni.- mondta.
- Most?- kérdeztem meglepődötten.
- Igen. Megmutatom hogyan kell. - nézet le a gitárra.
Átkarolt és megfogta a jobb kezem, amelyikkel kicsit megpengette a gitár húrjait. Majd a bal kezemhez nyúlt és megmutatta, hogyan kell lefogni a húrt. Élveztem érintését nagyon jól esett. Felnéztem rá és ő is rám nézet. Megint elkezdtük egymás szemeit bámulni. Nagyon közel voltunk egymáshoz szinte összeért a homlokunk. Ajkaink között pár centi uralkodott. Eközben folyamatosan néztük egymás szemeit. Most fog megcsókolni? Hogy gondolhatok ilyenre? Minek csókolna meg? De miért ne? Mikor még közelebb kerültünk egymáshoz Stormie hangját hallottuk meg.
- VACSORA!!- kiabálta. Erre elkaptuk a fejünket. Zavartan ültünk egymást mellett.
- Azt hiszem, én most megyek. - nyögtem ki nagy nehezen egy értelmes mondatot.
- Jó rendben. - mondta ő is zavartan.
- Majd beszélünk. Szia. - köszöntem el tőle.
- Oké, szia.- mondta és elindultam. Elköszöntem a többiektől és elindultam haza fele. Mikor beléptem a házba kaja illat csapta meg az orrom. Anyáék épp enni készültek.
- Szia Cat. Gyere, vacsorázni.- mondta apa.
- Oké, jövök. - ültem le hozzájuk az asztalhoz.
A vacsora közben nagy csend volt az egész konyhában. Gondolkodtam azon, ami az előbb történt. Még most is alig bírom felfogni. Majdnem megcsókoltuk egymást. A gondolkozásból anya zökkentet ki.
- És jó volt a tegnap este?-kérdezte.
- Igen nagyon jó volt.- válaszoltam. Ekkor eszembe jutott, amikor Ross a medencénél átkarolt és szorosan megölelt, majd megint a gitáros történet jutott az eszembe.
- És ma csináltatok valami érdekeset?- kérdezett megint anya.
- Öhm igen Rydel, Riley meg én elmentünk a plázába majd visszamentünk Rydelékhez ott pedig kicsit zenéltünk. - meséltem el a mai nap eseményeit.
- Jól van. - folytatta az étkezést anya.
Megettem a vacsorát majd felmentem a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam. Egész végig ez az előbbi dolog járt a fejemben. Eszembe jutott Ross gyönyörű barna szeme az amilyen közel voltunk egymáshoz. Mikor végeztem a zuhanyzással egyből az ágyba feküdtem. Még mindig nem tudom kiverni a fejemből ezt az egészet. Egyszerűen nem ment. Elég sokáig ezen, gondolkodtam mire végre eltudtam, aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése