12. rész

Reggel felkeltem majd felülve az ágyra az órámra néztem: 07:41. Jól van, akkor még pihenek. Visszadőltem az ágyra, behunytam szemem és abba a pillanatban megint eszembe jutott a tegnapi eset. Vajon Ross is ezen gondolkodik? Ő is akarta? Gondolom, mert akkor nem hajolt volna még közelebb hozzám. Ezer gondolat volt a fejemben. Amíg ezen, gondolkodtam teljesen eltelt az idő. Mikor ismét az órámra néztem már 09:12 volt. Na, jó akkor elkezdek felöltözni. Kiválasztottam a ruhát és bementem a fürdőbe majd szokásos menet. Mikor kész lettem lementem a konyhába anya éppen csinálta a reggelit. Még mindig a tegnapi esett volt a fejemben. Jaj, ezt nem hiszem el miért nem vagyok képes kiverni a fejemből folyton erről jár az agyam. Leültem az asztalhoz. 

- Jó reggelt. - köszönt anya.

- Neked is. - válaszoltam.

- Jól aludtál?

- Mondhatjuk. 

- Reggelit kérsz?

- Aha. - ez volt a komolyan beszélgetésünk.  

Még mindig a fejemben van, hát ezt nem hiszem el! Hogy lehetett ekkora hatással rám ez az egész? Képtelen vagyok kiverni a fejemből amikor Rossal majdnem megcsókoltuk egymást.  

- Cat, jól vagy?- kérdezte anya kicsit aggódva. 

- Persze. - kaptam észbe. - Csak elgondolkodtam kicsit. 

- Rendben. - válaszolt anya. - James gyere, reggelizni!- kiabált fel anya az emeletre. Apa cammogott le az emeletről, elég álmosan. 

- Jó reggelt. - törölte meg szemeit. 

- Neked is. - mondtam. - Miért vagy ennyire álmos? 

- Tegnap késő estig a költöztetőkkel beszéltem. - ásított egyet.  

- És mikor hozzák el a cuccainkat?- kérdeztem. 

- Két nap múlva. - válaszolt apa. 

- Az jó. - rakta le anya a reggelit elém.   

Megreggeliztünk én pedig felmentem a szobámba. Elővettem a laptopom és felléptem twitter-re. Riley éppen fent volt ezért rá írtam. 

Én: Szia!

Riley:  Szia. Na, csináltatok valamit az este? :P 

Én: Hát mondhatjuk. 

Riley: Ne mond? Te most szórakozol? Komolyan beszélsz?

Én: Tudod, mit gyere át és elmesélem.

Riley: Indulok! - írta vissza és már nem is volt fent. 

5 perc sem telt el már csöngetek is. Leszaladtam és kinyitottam az ajtót. Riley az ajtóban támaszkodva lihegett.  

- Te meg mit csináltál?- próbáltam visszatartani a nevetést. 

- Futottam. - kapkodta a levegőt. 

- És mégis miért?

- Azért, hogy gyorsan ide érjek. - sóhajtott egy nagyot. 

- Na, gyere. - lépet be az ajtón, majd oda köszönt anyáékhoz akik a nappaliban voltak.  Felmentünk a szobámba. 

- Na, mesélj. Ez most komoly, amit mondtál? Tényleg? - ült le az ágyra. 

- Hát történt valami, de nem az, amire te gondolsz. - ültem le mellé. 

- Mondjad. - fordult felém. 

- Na, szóval az történt, hogy....miután elmentél Ross kihívott a kertbe majd leültünk az egyik napozóágyra. 

- És?- vágott közbe Riley türelmetlenül. 

- Nyugi...- mondtam. - Folytathatom?

- Bocsi, folytasd. - válaszolta.

- Szóval leültünk az egyik napozóágyra és az ölembe rakta a gitárját és azt mondta, hogy megtanít gitározni. Megmutatta, hogy kell pengetni és, hogy hogyan kell lefogni a húrokat. Majd az egyik pillanatban felnéztem rá és ő is engem nézet. - Riley hatalmas szemekkel nézett rám. Szinte alig vett levegőt annyira izgult, hogy mit fogok mondani. Már kezdtem kicsit félni nehogy rosszul legyen. - Nagyon közel voltunk egymáshoz. A homlokunk szinte összeért és az ajkaink között pár centi volt. Ekkor még közelebb hajolt hozzám mikor Stormie kiabálta, hogy vacsora. Ekkor hirtelen elkaptuk a fejünket. Eléggé zavarban volt mindkettőnk. Még egy kicsit egymás mellett ültünk majd elköszöntem és eljöttem. - meséltem el az egészet.  

- Na, várj, ezt fel kell dolgoznom...tehát majdnem...?- kérdezte. 

- Pontosan, majdnem megcsókoltuk egymást. - bólintottam. 

- De hiszen ez szuper!- kapott észhez Riley.

- Hát nem mondom, hogy rossz volt. - mosolyodtam el egy kicsit. - És azóta, nem tudom ezt az egészet kiverni a fejemből.

- Azt nem csodálom. - mondta. - És azóta, beszéltetek?

- Nem. De nagyon nem is tudom, hogy mit mondhatnánk egymásnak. - gondolkodtam el. 

- Mondjuk, megbeszélhetnétek, hogy együtt legyetek. - vigyorgott Riley.

- Jaj, te. - mondta neki és én is elmosolyodtam. 

Ekkor megcsörrent a telefonom. Rydel hívott. 

- Szia. - köszöntem bele a telefonba. 

- Szia. Ráérsz?- kérdezte.

- Attól függ? Mihez pontosan?

- Lemegyünk a partra és gondoltam lejöhetnétek te meg a szüleid is, meg ha Riley is ráér ő is jöhetne a szüleivel. Na, mit szólsz?- kérdezte Rydel.

- Szuper lenne. - válaszoltam. 

- Én is benne vagyok!- kiabált bele a telefonba Riley. 

- Oké, akkor gyertek, a parton találkozunk. Sziasztok. - köszönt el Rydel majd le is tette. 

- Akkor menjünk, szóljunk anyáéknak. - indultam meg a földszintre.

- Anya, apa! Lenne kedvetek lemenni a partra Stormie-kal és Ashley-kel?- kérdeztem tőlük. 

- Miért is ne. - mondta anya. 

- Akkor pakoljatok össze, mi meg szólunk Ashleynek és Carlosnak. - mondtam. - Jaj, de várj, én akkor átveszem a fürdőruhám. - mondtam Rileynak és felszaladtam a szobámba. Gyorsan felkaptam magamra majd rá a ruhát és futottam lefele.

- Akkor menjünk. -fogtam Riley csuklóját és kezdtem el kihúzni a házból. 

Odaértünk Rileyék házához majd bementünk. Carlos és Ashley éppen beszélgettek a konyhában. 

- Sziasztok. - köszöntünk Riley-val. 

- Sziasztok, lányok. Mi járatban?- kérdezte Carlos.

- Apa, anya készülődjetek, mert lemegyünk a partra. Ott lesz Cat a szülei és még az egyik szomszédjuk is. Hogy is hívják őket?- kérdezte tőlem Riley.

- Lynch-ék. - válaszoltam. 

- Igen ők. Nagyon jó fejek majd megismeritek őket, de most siessetek, mert már várnak minket. - sürgette őket Riley.

- Jó, nyugalom kisasszony. - mondta Ashley majd felmentek Carlosal az emeletre. 

- Én is gyorsan felmegyek és elkészülök. - szaladt fel az emeletre Riley.

- Jó, oké. 

Gyorsan végeztek. Beszálltunk a kocsijukba és elmentünk hozzánk. Anyu és apu már a kapuban vártak minket. 

- Sziasztok. Mehetünk?  - kérdezte apa.

- Menjünk.- mondta Carlos. 

Lementünk a partra ahol Rydel-ék már vártak ránk. Amikor Rydel meglátott Rileyt és engem egyből oda szalad és megölelt minket. 

- Sziasztok. De jó, hogy eljöttetek. - ugrált örömében. Összenéztünk Riley-val és mi is elkezdtünk örömünkben ugrálni. Odaértek anyuék és Ashley-ék is.

- Jó napot. - köszönt Rydel.

- Szia Rydel. - intett anya.

- Üdv Mrs Valentine. - mondta Rydel. Ekkor Stormie lépet oda hozzánk. 

- Jó napot. - köszönt Stormie. 

- Stormie ő itt az anyukám Joan ő pedig az apukám James. Ők pedig Riley szülei Ashley és Carlos. - mutattam be őket Stormienak. 

- Nagyon örülök Stormie vagyok. - mutatkozott be kedvesen. - Jöjjenek és akkor én is bemutatom a családomat.-  mutat a többiekhez. - Ő itt a férjem Mark. Ők pedig a gyerekeink Riker a legidősebb utána Rydel majd Rocky, Ross és Ryland. Ő pedig itt Ellington ő nem a gyerekünk hanem a családjával nagyon jobban vagyunk és ő és a gyerekek nagyon jóban vannak. Szinte már családtag.  Gyerekek ők itt Cat szülei Ariana és James ők pedig Riley szülei Ashley és Carlos. - mutatott be mindenkit mindenkinek Stormie.

- Nagyon örülünk. - nyújtotta kezét apa felé Mark.

- Mi is. - ráztak kezet. 

- Gyertek, akkor pakoljatok le. - mondta Stormie. 

Mindenki lerakta a cuccát majd Riley és én oda ültünk a srácokhoz a szülök, pedig beszélgetek egymással. Csak Ross és Ratliff mellett volt hely. Hát persze, hogy Riley úgy korrigált, hogy én pont Ross mellé üljek. Összenéztünk és egymásra mosolyogtunk. Olyan aranyos volt. 

- Na és mit csináljunk?- tette fel a nagy kérdést Rydel.

- Nem tudom. Mit szoktatok csinálni?- érdeklődtem.

- Hát mikor mit. Van, amikor röplabdázunk vagy szörfözünk.- sorolta a lehetőségeket Rocky. 

- Akkor röplabdázunk?- kérdeztem. 

- Menjünk.- pattant fel Riker.

Riker és Rocky felszerelte a hálót majd elkezdtünk játszani. Rydel, Ross, Riley és én voltunk az egyik csapatban. A másikban Riker, Rocky, Ratliff és Ryland. Miközben játszottunk egyszer csak Ross és én közém kezdett esni a labda és egyszerre ugrottunk érte aminek az lett a végeredménye, hogy sikeresen össze is estünk. Ross hanyatt feküdt én pedig rajta voltam. Mikor észbe kaptam, hogy Rosson fekszem kicsit elpirultam ő csak mosolygott. Kezei a derekamon pihentek. Nagyon úgy tűnt, hogy tetszik neki a helyzet...mondjuk nekem is. 

- Jól vagytok? - szaladt oda hozzánk Rydel.

- Igen. - keltünk fel. Összenéztünk és egymásra mosolyogtunk. 

- Akkor folytathatjuk? -kérdezte Ratliff. 

- Folytassuk!- kiabáltam.