17. rész

Hellóbelló Drágák! Nincs különösebb hozzáfűzni valóm, csak reménykedem benne, hogy tetszeni fog nektek! Ha így van tessék kommentelni. Jó olvasást! :) 

*Cat szemszöge*

Reggel arra ébredtem, hogy valaki puszilgatja az arcom. Kinyitottam a szemem, elfordítottam a fejem és hát persze, hogy Ross volt az. Elmosolyodtam.

- Jó reggelt. - mondta, majd még egy puszit nyomot az arcomra. 

- Neked is.- válaszoltam, és egy nagyot nyújtózkodtam. 

- Kérsz reggelit?- kérdezte.

- Aha. - bólintottam. Ekkor lenyúlt az ágy mellé, és egy tálcát vett fel, amin sok kicsi palacsinta, amiknek szív alakjuk volt mellettük pedig rengeteg eper. Az ölembe rakta.

- Honét tudtad, hogy ez a kedvenc gyümölcsöm?- lepődtem meg. 

- Hát kicsit kutattam. - válaszolta sejtelmesen. 

- Rydel?

- Igen, ő mondta. Na, de kóstold meg! Kíváncsi vagyok, mit szólsz. - mondta izgatottan. 

- Miért? Csak nem te csináltad?

- Hát...talán.- válaszolt kissé félénken.  

- Te tudsz főzni?- lepődtem meg teljesen.  

- Ez ciki?- kérdezte kicsit zavartan, miközben a tarkóját vakarta.

- Dehogy az! Sőt, szerintem nagyon szuper, ha egy fiú tud főzni. - adtam neki egy puszit mire kicsit elmosolyodott. Jaj, de édes. 

- Mondták már neked, hogy nagyon édes vagy?- vontam fel szemöldököm.

- Egy párszor. - mondta egy kisfiús mosoly kíséretében. 

- Gondoltam. - forgattam meg szemem. - Na, akkor megkóstolom a remekműved. 

Megfogtam a villát majd a kést és vágtam egy kis darabot a palacsintából. Mikor megkóstoltam nem akartan magamnak hinni.

- Ross ez...ez Isteni. - áradoztam, majd egy epret is számba raktam. 

- Tényleg ízlik?- kérdezte.

- Fantasztikus!!- dicsértem meg. Ekkor elvett egy epret a tányérból és megette. - Hééé arról volt szó, hogy ezt nekem csináltad. - "háborodtam fel", mire még egyet kivett a tányéromból. - Most már az őszeset megfogod, enni?- húztam egy kicsit arrébb a tányéromat. 

- Neked, de gondoltam én is megkóstolom, hogy milyet csináltam. - nevette el magát. 

- Jaj, te!- ráztam meg fejem.

Megettük, amit Ross készített majd felkeltem, kivettem a ruhámat a táskámból és bementem a fürdőbe. Elkészültem majd visszamentem a szobába. Ross az ágyon feküdt. 

- Lemegyünk?- mutattam az ajtó fele.

- Menjünk. - pattant fel az ágyról. 

Leértünk, de nem volt lent senki sem. Semmi sürgésforgás. Hát ez nagyon fura.

- Hol vannak a többiek?- néztem körbe.

- Nem tudom. Mondjuk mikor lejöttem megcsinálni neked a reggelit akkor sem láttam senkit, de azt hittem, hogy még alszanak. 

Bementünk a konyhába. 

- Nézd itt egy cetli. - mentem oda a hűtőhöz. 

Ross. Elmentünk vásárolni, mivel még aludtatok gondoltuk nem keltünk fel titeket. Majd jövünk. Puszi anya.

- Akkor most már tudjuk, hogy hol vannak. - tette le az asztalra a cetlit Ross. 

- Igen. De, hogy nem veted észre ezt a cetlit?- ültem fel a pultra. 

- Hát látod, ezt én sem tudom. - nevetett fel, majd oda állt elém és átkarolta a derekam. 

- Most akkor miénk az egész ház? Hmm nem is rossz. - nevettem el magam. 

- Van néhány nyugodt óránk. - mosolygott rám kajánul.

- Szuper. - közelítettem ajkaihoz. 

Megcsókoltuk egymást. Ross közelebb húzott magához majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nagyon jó érzés volt. Ebben a pillanatban hallottam nyitódni az ajtót. 

- Megjöttünk!- hallottuk Stormie hangját. Ross gyorsan abbahagyta majd mellém lépet. - Sziasztok.- lépet be a konyhába Stormie és lerakta a szatyrokat mellém a pultra. Utána jött Riker, Rocky, Ryland, Rydel és Mark ugyan annyi szatyorral. Leszálltam a pultról majd oda mentem Rydelhez, hogy segítsek neki. 

- Nekünk nem segítesz?- kérdezte Riker.

- Ti fiúk vagytok, tehát elbírjátok. - válaszoltam.

- Srácok ne nyavalyogjatok. - szólt rájuk Mark. 

Leraktuk a szatyrokat majd odaléptem Rosshoz.

- Mit is mondtál, mennyi időnk van együtt?- súgtam a fülébe. 

- Jól van nem tudtam. - súgta vissza, mire kicsit felkuncogtam.

- Cat, Rydel segítettek nekem főzni?-kérdezte Stormie. Összenéztünk Rydelel majd egyszerre bólintottunk. 

- Remek. Akkor kiválogatom, hogy mik kellenek, az ebédhez a többit pedig a fiúk elpakolják. - mondta Stormie. Ebban a pillanatban a fiúk nagy csöndben próbáltak kiosonni, de nem sikerült nekik. - Nem. nem, nem. Gyertek szépen és pakoljátok el ezeket. - mutatott Stormie a szatyrokra. 

- Ajjjj!- nyavalyogtak egyszerre a srácok majd a pulthoz mentek és elkezdtek elpakolni. Mikor végeztek (ami, nagy nehezen sikerült is nekik) megesett rajtuk a szívünk ezért megúszták a főzést. Elkezdtünk mi lányok az ebéd elkészítését.

- Lányok valamilyen sütit süssünk?- nézet ránk kérdően Stormie.

- Igen!- lelkesedett be Rydelel.

- És mi legyen az?- kérdezte Stormie. 

- Uhh én tudom. - tette fel kezét Rydel, mintha éppen az iskolapadban ült volna. - Csináljunk muffint és azokat szépen fel lehet díszíteni.

- Ez jó ötlet. - pillantottam rá elismerően. 

- Akkor álljunk neki. - csapta össze tenyereit Stormie. Megcsinálta a tésztát majd megsütötte.- Na, a díszítést pedig rátok bízom.

- Akkor kezdjünk neki.- mondtam. Gyorsan megcsináltuk a cukormázat és elkezdtük díszíteni a sütiket. Rydel éppen valamit kreált. 

- Ez mi? Csak nem?- kérdeztem tőle.

- De, ez egy...HELLO KITTY!- válaszolta. 

- Oké, ez tényleg szuper lett. - bólogattam.  

- És a tied? Csak nem Rossnak csináltad?- bökött oldalba.

- Honét veszed, hogy neki csináltam?- ráztam meg fejem.

- Hát csomószívecske van rajta és a kezdőbetűitek is rajta vannak.

- Mondták már neked, hogy nagyon jó megfigyelő vagy?

- Valaki mintha mondta volna, már és aki mondta nagyon hasonlított rád. - mosolygott rám.

- Micsoda véletlen. - mondtam, mire elnevettük magunkat.  

- Srácok valamelyikőtök jöjjön be. - kiabált ki Stormie. Nem jött senki. - Nyugi, nem kell semmit sem segíteni. - mikor ezt Stormie kimondta Rocky azonnal megjelent.  

- Mondjad. - nézet be a fal mögül Rocky.

- Hívd fel Cherylt, hogy jöjjenek át ebédre. - mondta Stormie. 

- Oké. - bólintott Rocky majd elment.

- Ki az a Cheryl?- kérdeztem Stormiet.

- Ő Ellington anyukája, az apját pedig Georgenak hívják. - kevert bele az ételbe Stormie. 

- Ja, értem. Legalább megismerhetem őket. - mondtam. 

- Nagyon rendesek. - szólalt meg Rydel. - Na, de csináljuk a sütiket mert sosem végzünk. 

- Mennyit csináltatok eddig?- lépet mellénk Stormie. 

- Hát... - mondtuk Rydelel mközben a kezünkben lévő muffinra néztünk. 

- Még csak kettőt csináltatok meg?- csapot homlokára Stormie.

- Hát...ezek különleges sütemények ezért sok volt velük a munka. - kuncogtam. 

- Áhhh most már értem. - válaszolta Stormie. - Cat meghívhatnánk a te szüleidet is.

- Oké. - mondtam. -Rocky!!- kiabáltam ki. Rocky belépet a konyhába és kérdően nézet rám.

- Átmennél hozzánk, hogy mond anyáéknak, hogy jöjjenek át ma ebédre ide hozzátok?- kértem meg. 

- Nem elég, ha felhívom őket?- kérdezte reménykedve.

- Tudod a számunkat?- kérdeztem.

- Nem. -vágta rá. 

- Akkor mond Rossnak, hogy megkértem rá, hogy hívják fel a szüleimet, hogy jöjjenek át ide hozzátok ebédre. Oké?- reménykedtem, hogy ebbe már beleegyezik. 

- Oké, mondom neki. - válaszolta majd elindult.

- Köszi!- kiabáltam utána, majd folytattam a muffinok díszítését. 

- Kész vagyunk!. - kiáltottuk egyszerre el magunkat Rydelel, majd akartunk egymásnak adni egy pacsit, de jobb ötletnek tűnt ha nem csináljuk, mert a kezünk tiszta cukormáz volt. Kezet mostunk majd elkezdtünk teríteni. 

- Akkor lássuk, tehát lesztek ti, mi és Ratliffék, akkor az...- kezdtem el számolni.

- 14-en. vágta rá Rydel. 

- Hogy lennénk tizennégyen?- kérdeztem értetlenül 

- Hát mivel az én lábamnak külön hely kell. - nevette el magát.

- Jaj Rydel. - csaptam a homlokomra. 

- Hihihi. - nevetett ahogy én is

Megterítettünk és Stormie is kész lett az ebédel. Kimentünk a nappaliba a többiekhez várni a vendégeket. Oda ültem Ross mellé. A telefonomat nyomkodta és a képeket nézegette rajta.

- Hát te mit csinálsz?- kérdeztem tőle mire felkapta a fejét. 

- Nézegettem a képeidet. - válaszolta majd folytatta tovább. 

-Azt én is látom, de miért?

- Kíváncsi voltam. De ugye nem baj?

- Dehogyis. - karoltam át derekát.

- Van itt annyi ember, de egyet sem ismerek. - lapozgatta továbbra is a képeket, majd megállt az egyiknél, amin egy fiúval voltam lefényképezve. 

- Ő meg ki?- kérdezte. Próbálta leplezni, hogy féltékeny, de nem nagyon ment neki. 

- Ő itt Dylan. - válaszoltam. 

- És ki ez a Dylan?- kérdezte a féltékenységet próbálva leplezni. 

- Ő volt a szomszédunk Minesottában. Mikor kicsi voltam sokszor vigyázott rám. Mivel egyikünknek sem volt testvére ezért mi egymás tesója lettünk. Tehát olyanok vagyunk, mint két testvér. Ezért nincs okod féltékenykedni. 

- Mi? Én nem is voltam féltékeny. - próbált hazudni, de nem igazán ment neki. 

- Ne hazudj, mert nem tudsz valami jól. - nevettem el magam. 

- Szeretlek. - nézet szemembe.

- Én is téged. - válaszoltam mikor csengettek. Stormie elindult az ajtó fele majd kinyitotta.