6.rész

Reggel arra keltem, hogy anya szólogat. 

- Cat ébredj már fel! Nem sokára leszáll Rileyék gépjük. - mondta anya kicsit idegesen.

- Oké, oké egy perc és kész vagyok. - válaszoltam majd anya kiment a szobámból.

Borzasztó, hogy mennyire álmos vagyok este nem kellett volna annyit beszélnem Rossal. Na, mindegy. Nagy nehezen felkeltem és a fürdőbe mentem. Mikor végeztem a szekrényemhez mentem és elővettem egy ruhát. Majd megint a fürdőbe mentem és megcsináltam a hajam. Mikor mindennel végeztem, lementem a földszintre. Anya sürgőt forgott az egész lakásban. Apa meg nagy komás fejjel ette a reggelijét. 

- Cat, ha akarsz reggelizni, siess.- mondta anya miközben még mindig összevissza járkált a házban.

- Azt hiszem én most kihagyom. - válaszoltam neki, de nem hiszem, hogy hallotta, mert nagyon bele volt merülve a pakolásba. 

Oda mentem apuhoz és leültem vele szembe. 

- Miért járkál összevissza?- kérdeztem aputól miközben anyára néztem.

- Azt akarja, hogy teljesen rendben legyen, a ház mikor elhozzuk Rileyékat. - válaszolta apa egyszerűen. 

- Gondolhattam volna. - mondtam mire mind a ketten elnevettük magunkat. 

- Akkor indulhatunk?- kérdezte anyu.

- Mehetünk. - mondtuk egyszerre apuval. 

Kimentünk a házból egyenesen a kocsihoz. Beszálltunk és elindultunk a repülőtér felé. Nem volt messze a repülőtér, de nekem mégis óráknak tűnt. Nagyon vártam, hogy újra láthassam Rileyt. Mikor végre odaértünk kiszálltunk a kocsiból és a recepcióhoz, mentünk. 

- Üdvözlöm Önöket, miben segíthetek? - kérdezte a recepciós nő.

- Üdvözlöm. Érdeklődni szeretnék, hogy a 09:45 órás gép már leszállt?- kérdezte anya.

A nő elkezdet a gépén keresni. 

- 5 perce szállt le. - mondta. 

- Köszönjük. - mondta anya majd elindultunk a várakozó terembe.

Mikor beléptünk a terembe körbenéztem hirtelen észrevettem Rileyt. Semmit sem változott a haja lent vörös volt fent pedig szőke, kicsit erősebb smink volt rajta, de így is látni lehetett gyönyörű arc vonásait. 

- RILEY!!!- kiabáltam oda mire felkapta a fejét és elmosolyodott.

- CAT!!- kiabálta vissza majd felkelt és elkezdet felém rohanni. Ölelésre tártam ki a kezem mire odaért és megöleltük egymást. 

- Annyira jó újra látni! És gyönyörű vagy!- mondtam neki.

- Én is nagyon örülök. És te beszélsz? Gyönyörű vagy!- mondta Riley majd újra megöleltük egymást. 

Mikor elengedtük egymást anya, apa, Carlos és Ashley is mellettünk álltak. 

- Carlos, Ashley! De jó titeket is látni. - mondtam és megöleltem őket. 

- Mi is nagyon örülünk. Nagyon hiányoztattok. - mondta Ashley. 

- Ti is nekünk. - mondta anya mire megölelték egymást. 

Mikor végeztünk azzal, hogy köszöntöttük egymást elindultunk a kocsihoz. Bepakoltuk Rileyék cuccait, majd elindultunk. Egész úton beszélgetünk. Elmesélték, milyen volt Dubai, hogy milyen volt ott Carlos munkája és, hogy Riley magántanuló volt. Majd kiderült Carlos mostani itteni munkája is. Egy céget fog vezetni. Ashley is elmesélte, hogy egy ruha boltot szeretne nyitni a házuk közelében. Mikor ezt meghallottam nagy mosoly fagyot az arcomra. Egyre nagyobb az esély annak, hogy működjön a tervem. 

- Min mosolyogsz ennyire?- kérdezte Riley.

- Azon, hogy végre láthatlak.- válaszoltam neki mire megöleltük egymást. 

Nem akartam neki még elmondani, amit kiterveltem. 

Mikor a házukhoz értünk kiszálltunk és segítettünk nekik bepakolni. Beléptünk a házba már mindennel fel volt szerelve. 

- Hát ez meg, hogy létezik?- kérdeztem miközben néztem a bútorokat.

- A költöztetők már pár napja elhozták Dubai-ból a bútorainkat. - válaszolta Carlos mivel észrevette, hogy nem nagyon értem ezt az egészet.  

- Ja, értem. - mondta miközben leraktam az egyik bőröndöt. 

- Gyere, megmutatom a szobám. - mondta Riley majd megragadta a kezem és elkezdett felfele húzni a lépcsőn. Felrángatott a szobájába. A fal színe türkiz színű volt és sötétkék virág minták voltak rá festve. A polcok tele voltak füzettel. Biztos azokba írja a dalait. Igen Riley szokott dalok írni. Egy szintetizátor és egy gitár is volt a szobájába. 

- Még mindig játszol rajtuk?- kérdeztem tőle miközben a két tárgyra néztem. 

- Még szép! Tudod, hogy imádok zenélni.- mondta.

- Persze, hogy tudom. Amúgy nagyon szép a szobád. - válaszoltam.

- Köszi. És te még mindig táncolsz?- kérdezte.

- Igen.

- Na, és az énekléssel, hogy állsz?

- Mintha nem tudnád. - mondtam neki és elnevettük magunkat. 

- Akkor mutasd, mit tudsz. - mondta és a gitárjához nyúlt.

Leültünk az ágyra és elkezdted gitározni majd elkezdtünk énekelni. Nagyon jó volt. Eszembe jutottak a régi szép idők mikor mindennap ezt csináltuk órákon keresztül. Mikor végeztünk az énekléssel Riley lerakta a gitárt az ágyra.

- Még mindig gyönyörű hangod van. - mondta Riley.

- Köszi. És ahogy neked is. - mondtam.

- Köszi. Na, és mesélj milyen itt Los Angelesben?

- Hogy egy szóval jellemezem Fantasztikus!

- Oké, neked hiszek. - mondta és elnevettük magunkat. - És ismersz erre fele valakit?

- Hát úgy is mondhatjuk. - válaszoltam és lehajtottam a fejem. 

- Ajajaj ez egy fiú. Jól gondolom?- nevetett Riley.

- Nagyon  jól ismersz. - forgattam meg a szemem majd rá mosolyogtam. 

- Tudom. - mondta Riley büszkén. 

- Cat, Riley gyertek le!- kiabált fel Ashley. 

- Indulás. - mondta Riley majd elindultunk lefele. 

- Mondjátok. - mondtam.

- Gyere Cat haza megyünk. - mondta apa.

- Jaj, ne maradjunk még. - mondtam.

- Ne, aggódj anyukáddal megbeszéltük, hogy ma átmegyünk vacsorára. - mondta Ashley.

- Tényleg? Ez szuper. - válaszoltam boldogan. 

- Akkor indulhatunk?- kérdezte apa.

- Aha. - válaszoltam.

Kikísértek minket a kocsihoz, Riley és én megöleltük egymást majd elindultunk. Nem is lakunk egymástól nagyon távol... Mármint laknánk, mert sajnos ez még nem olyan biztos. Viszont ennek hála gyorsan hazaértünk. Bementünk a házba én felmentem a szobámba majd ránéztem a telefonomra, mivel reggel annyira siettem, hogy elfelejtettem elvinni. Mikor rápillantottam eléggé meglepődtem: 8 nem fogadott hívás: Ross.

Gondoltam megcsörgettem. Nem vette fel. Akkor átmegyek. Lementem a lépcsőn majd szóltam anyunak. 

- Átmentem Rydelhez. - mondtam.

- Rendben, de nehogy elfelejtsd a vacsorát. - mondta anya.

- Nem fogom. - mondtam anyunak majd kimentem a házból egyenesen Rossékhoz. 

Becsöngettem és Rydel nyitott ajtót. 

- Szia Cat!- ölelt meg. - Mi járatban? 

- Szia! Gondoltam átjövök egy kicsit. Nem zavarok?- kérdeztem.

- Te sosem zavarsz. - mondta Rydel majd beengedett. Bementünk a nappaliba. 

- Srácok?-kérdeztem. 

- Elmentek hockey meccsre én pedig itthon maradtam. - válaszolt Rydel. 

- Ohhh értem.  

- Miért kivel szerettél volna találkozni? 

- Hát...-kezdtem el. 

- Oké, ez hülye kérdés volt, Rossal ugye? 

- Mondhatjuk. 

- Van valami köztettek?

- Nem is tudom. Talán. - válaszoltam. 

- Jaj, ez annyira szuper. - mondta Rydel izgatottan.

Sokáig beszélgettünk Rydelel. Rossról és rólam, hogy Rileyék ide költöztek és, hogy ki az a Riley pontosan. Egyszer csak a fiúk léptem be az ajtón. 

- Sziasztok. -köszöntünk Rydelel. 

- Cat, hát te?- kérdezte Ross.

- Átjöttem. - mosolyogtam. 

- De jó!- ugrándozott Ross. Muszáj volt nevetnem, ahogy a többieknek is.

- Na, milyen volt a meccs?- kérdezte Rydel.

- Sajna veszítettünk. - mondta szomorúan Riker. 

- Legközelebb biztos nyerni fog a csapatotok. - mondtam neki biztatóan amitől kicsivel jobb kedve lett. 

- Na, én megyek a szobámba. - mondta Riker.

- Én is. - mondta Rocky.

- Megyek veletek. - mondta Ryland.

- Én is megyek. - mondta Rydel. Miközben elment mellettem megszorította a kezem jelezve, hogy most már kettesben lehetünk Rossal. Leültünk a kanapéra.

- Kerestelek, miért nem vetted fel a telefont?- kérdezte aggódva Ross.   

- Ne haragudj, csak véletlenül otthon hagytam, mert el kellett mennünk Rileyékért a repülőtérre, mert tudod mondtam, hogy ide költöznek. 

- Emlékszem és értem, és semmi baj. - mondta Ross. 

- Ma átjönnek vacsorázni és akkor, fogom megpróbálni a tervem. 

- Nagyon remélem, hogy sikerülni fog. - mondta Ross reménykedve, ami, hogy őszinte legyek nagyon jól esett. 

- Én is. - mondtam és Rossra mosolyogtam. - De én akkor haza megyek, mert lassan átjönnek. 

- Muszáj máris menned?- kérdezte Ross szomorúan. 

- Akarod, hogy ide költözünk?

- Nagyon. 

- Akkor muszáj. - mondtam. - Na, akkor megyek. Szia.

- Oké, szia. - mondta és megöleltük egymást. Elindultam az ajtó fele kinyitottam még visszanéztem Rossra majd elindultam egyenesen haza.